Ott vagyunk a Jamboreen, újra a legjobb 16-ban, hihetetlen, de igaz!

U 11 Kenguru mérkőzés 8. forduló, 2016. április 24, TÁSI csarnok

Nagy nap volt és nagy mérkőzés, mind a kettő, de főleg a döntő. Berta Boldi sajnos nem tudott eljönni, mert agyrázkódás miatt  nyomta otthon az ágyat. Óliás Gergő a 3. negyedben megsérült, így bekötött kézzel, fájdalmas arccal játszotta végig a helyosztót. A csapat minden  tagja felkészülten, testi-lelki összeszedettséggel várta a találkozót.

A fehérvári csapat, mivel legjobbjaikat átadták az A csapatuknak nem okozott nehézséget, barátságos mérkőzésnek és jó bemelegítésnek tűnt az első meccs.Önzetlen játékkal, jó labdaleosztással, de harcias kedvvel kezdődött és fejeződött be a megmérettetés. Sok cserével  éltünk, amelynek az volt a jelentősége, hogy mindenki kapjon játéklehetőséget. Itt már látszott, hogy azok a játékosok, akik eddig aszisztáltak, érezték, hogy szükségük lesz rájuk.

A Kosárlabda Akadémia  magabiztosan lépett pályára, biztosak voltak a győzelemben az első negyedben tanúsított játékuk alapján.Szőke Bálintra nagy feladat hárult, hiányzott a csapatból Berta Buci, Óliás Gergő fájó kezével nem tudta megfogni a labdát, de küzdött, hajtott, védekezett, vetődött a labdáért. Az apró játékosok igyekeztek labdát szerezni és hasznossá tenni magukat. Aztán jött a megállíthatatlan ötös. Szinte ledarálták a pécsi csapatot a pályán. Megfordították a mérkőzést, mert akartak és hittek magukban. Lép Adrián teljesítménye mind a 8 fordulón keresztül meghatározó volt, mindvégig vitte a hátán a csapatot. Végre Fehérvári Csegő is magára talált, egy hét betegség után sikerült megráznia magát.Ami meccsenkét benne volt, 10-15 pont, végre előjött.

A lányok hatalmasat alkottak, Barna Lili szinte rátapadt az irányító játékosra, nem engedte levegőt venni sem. Trupp Virág és Szőke Hédi magabiztosan használta ki a helyzeteket. Virág szintén nagyot védekezett.  Naszvadi Zsombor jókor szerzett kosarakat, mindegyik dobása meghatározta a játék kimenetelét.

 

Srácok, lányok!

Jó volt látni benneteket, ahogy küzdöttetek, ahogy hajtottatok egymásért, sérült társaitokért! Szinte lehetetlennek tűnt szeptemberben, hogy idáig eljutunk! Alig 3-5 emberrel kezdtük összerakni a csapatot, kihagytunk minden ziccert, azt sem tudtuk hol vannak a kosárlabdapálya vonalai és mire szolgálnak! Kimondhatatlanul büszkék vagyunk rátok! Rátok, akik vállalták a terheket, néha túl sok  súly is volt a vállatokon, de ettől nőttetek fel ahhoz, hogy szeressétek és tiszteljétek a kosárlabdát!

 

Köszönet a szülőknek, köszönet minden dombóvári szurkolónak, akik velünk volt szívvel-lélekkel! A mi szívünk is ott dobogott a pályán!

 

 

Ott vagyunk a Jamboreen, újra a legjobb 16-ban, hihetetlen, de igaz!

 

HAJRÁ DOMBÓVÁR!